Hogyan fogadd el önmagad? 5MEG1 sorozat #3

Az 5meg1 mini sorozat feléhez érkeztünk, az önmagad elfogadása témakörrel. Yeah! Ez egy nehéz téma lesz, de nem árulok zsákbamacskát Neked. Ha már követsz és olvasol egy ideje, tudhatod, hogy ami a szívemen az a számon. Amúgy ezért van is, hogy követőket veszítek, de hát nem lehet és nem is akarok mindenkinek megfelelni. Látod… például ez nem menne, ha nem fogadtam volna el magam.

Mit jelent elfogadni magad egy olyan világban, ahol minden azon múlik, hogy mennyire vagy képes megváltozni? Fura paradoxon ez. Mégis, úgy gondolom az élet megértéséhez ezeket a paradoxonokat kell magunkévá tennünk. Oké, persze, de mit jelent ez a valóságban? Elmagyarázom közérthető nyelven, nyugi. 🙂

A világ arra kíváncsi, aki valójában vagy… nem arra, kihez akarsz hasonlítani!

Azt fogadd el, amin nem tudsz változtatni anélkül, hogy a személyiséged sérülne. Minden embernek vannak alapvető jellemvonásai, tulajdonságai, amiken ha a fene fenét eszik sem tudunk változtatni. Éppen ezért nem használ sok önfejlesztő módszer rengeteg embernél. Mert egy introvertált ember marhára nem fogja magát jól érezni magát soha egy olyan szituban, mint egy extrovertált. Van, aki a számokhoz ért, van, az érzésekhez. Érted?

Csekkold ezeket a cikkeket is:

Vannak dolgok, amiket nincs hatalmunkban megváltoztatni anélkül, hogy ne maradna bennünk valamilyen rossz érzés.

És ez nagyon fontos! Ezen áll vagy bukik minden.

Hajlamosak vagyunk összehasonlítani magunkat másokkal. Ugye nem tévedtem nagyot? 🙂 Pedig ez egy alapvetően hibás megközelítés. De nem akarom a közhely puskáját durrogtatni. Használható, gyakorlati tudás, no bullshit! Újabban ez a mottóm. 🙂 Szóval az élet úgy működik, hogy vagyok valamilyen és van bennem valamilyen vágy, hogy milyen szeretnék lenni. Sokszor e kettő között viszont sokszor köszönőviszony sincs. Nem véletlenül nem tudta a fiatal, visszahúzódó és magának való Kurt Cobain kezelni a világraszóló hírnevet. Sosincs jó vége, ha nincs összhang bennünk. Ez pedig ott kezdődik, hogy elfogadom azt, amint nem tudok változtatni. Majd valahol ott folytatódik, hogy azzal hozom össze a dolgaim, hogyan is tudnám elérni a céljaim ezekkel a tulajdonságokkal.

Ha Te egy halk szavú ember vagy, attól még figyelhetnek rád sokan. De általában visszafelé gondolkodunk. Mivel halk szavú vagy, ezért nem figyelnek rád elegen, miközben vágysz rá. Mindeközben pedig azt látod, hogy aki hangos, azt körülrajongják… és akkor ráeszmélsz, hogy te is erre vágysz. És mit csinálsz ekkor? Önmagad és alapvető tulajdonságaid akarod meghazudtolni és azt mondod, én is hangos akarok lenni. Pedig gyűlölöd a hangos embereket. Ebben a játszmában szerinted képes leszel valaha is nyerni? Nem kimondottan. Ezzel a példával remélem sikerült megmagyaráznom az elfogadás fontosságát önmagunkkal szemben.

A kulcs önmagad elfogadásához a vágyaid és a jellemed közötti összehangolásban rejlik.

Nem akkor leszel elégedett magaddal, ha valamilyenné válsz. Hanem azért válhatsz valamilyenné, mert előtt elfogadod, hogy teljesen jó vagy úgy is, ahogy vagy, az összes hibáddal együtt. Életveszély, amikor okosabbak akarunk lenni önmagunknál. Micsoda mondat, mi? 😀 Ezzel azt akarom mondani, hogy a természet valamiért jól működik. Mi pedig, mint a természet részei, sokszor mégsem fogadjuk el a működését. Nézd meg a Good Will Huntig című filmet, az is segíteni fog ennek a megértésében. Hoztál otthonról egy csomagot, ez van! Rossz irány, ha azt meg akarod változtatni. A szél irányát sem fogod tudni megfordítani… de rámehet az egész életed.

Hangold össze a múltad, az alapvető jellemed azzal a jövővel amilyet megálmodtál magadnak. Lesz benne sok buktató. Sok mindenen fogsz tudni változtatni, de lesz sok olyan is, amin nem. Nyilván a cigit le tudod rakni, ha akarod. De a makacsságod nem fogod tudni levetkőzni, akármennyire is szeretnéd.

Más kedvéért nem szabad megváltoznod. A változás igényének belülről kell fakadnia. Egy külső körülménytől való félelem nem változást, hanem alárendeltséget eredményez. Mondok erre egy példát: Amikor fiatalabb voltam és 10-ből 9 ember azt mondta, hogy velem van a baj, nem pedig a világgal, akkor elhittem. Elhittem, mert nem láttam még sokat a világból. Elhittem, hogy nem járhatom körbe a világot, hiszen csak egy győri lakótelepről jöttem. Ez volt a külső körülményeknek való megfelelési kényszerem. Nem ilyen voltam, de igyekeztem megváltozni, hogy megfeleljek mindenkinek, aki akkoriban körülvett. Azonban amint említettem, ez csak alárendeltséget okoz, nem igazi változást. Ezért a belsőmet minden egyes bebaszáskor mardosta a lelkiismeretem, hogy tényleg ennyi, Ákos? Menj és húzd le magad a budin, mert kb. annyit érsz… És ahogy teltek-múltak az évek, ez a belső hang egyre erősebb lett. Mígnem elkezdtek mellettem kicserélődni az emberek. Kerestem a változásra a lehetőséget, de ehhez először el kellett fogadnom, hogy olyan vagyok, akinek az a vágya, hogy körbeutazza a világot. El kellett először fogadnom magam. Ez másokon keresztül sikerült nekem. Szükségem volt olyan emberekre, akik nem azt mondták, hogy mi a szart akarok én itt… hanem biztattak és támogattak. Így esett, hogy bár még körbe nem jártam a világot, de a feléig már eljutottam. 🙂

Láthatod a saját példámon keresztül a folyamatát a dolognak. Ha nem megy a gyökeres változás az életedben, akkor kicsit mélyebbre kell ásni. Mégis vigyázz, ne menj vakvágányra, mert az útkeresés útvesztőjében kötsz ki (lásd kettővel ezelőtti bejegyzés). Inkább próbáld meg magad kívülről szemlélni, mert a legtöbb esetben az ember orra előtt hever a megoldás. Nagyon közel van és nagyon egyértelmű.

Ugye értesz? Ugye érted, hogy most is megvan mindened ahhoz, amire vágysz? Ugye tudod, hogy elég vagy már most is? Hazudtak neked, amikor mást mondtak. Jó vagy! Elfogadhatod magad, mert ez az egyetlen esélyed a változás kezdetéhez!

Szia, Novák Ákos vagyok, a Boldogság Projekt és a Könyv.Club alapítója. Az önismeret – vállalkozás – marketing háromszögben élek már több mint 10 éve. Célom, hogy a vállalkozó kedvű magyar fiataloknak egyre több hasznos tudást és megvalósítási stratégiát adjak át.

Olvasd el ezeket a cikkeket is 😉