Hogyan ismerd fel az útkeresés útvesztőit? 5MEG1 sorozat #1

5meg1 hiba… erről fog szólni ez mini blog sorozat. Valójában, ezek a hibák, melyekről beszélni fogunk, csak első ránézésre tűnnek tévútnak, hibának. Mi, emberek nagyon ügyesen képesek vagyunk becsapni magunkat, ha azzal egy kicsit is megkönnyíthetjük a saját dolgunkat.

Meg fogsz lepődni (remélem) sok esetben. Igyekszem most is, mint mindig máshogy közelíteni a problémákhoz és a „valósághoz”. Hiszem, hogy ez a mini sorozat képes lesz felébreszteni benned is a gondolkodót és a cselekvőt. Legalábbis ez a célom vele.

Az első dolog, amiről szót akarok ejteni, az útkeresés. Hallottad már, igaz? Tapasztaltad is? Talán el is vesztél benne? Szóval útkeresés. Az útkeresés egy szükséges dolog, ha az ember ráeszmél ébredő tudatával, hogy célt tévesztett az élete. De sok esetben tapasztaltam az útkeresés tévútját is. (Haha, micsoda szófordulat, Uramatyám!) Az útkeresés egy idő után felmentés is a felelősségvállalás alól. Hoppá, mi?

És ez nem légből kapott odamondás. Emlékszem, mikor nem találtam a helyem… elvonultam a világ elől gondolkodni, majd elmentem a világ másik végére tovább gondolkodni. Rájöttem valamire, visszajöttem, de tovább gondolkodtam. Annyira beleszerettem az útkeresésbe, hogy egy kicsit el is felejtettem, miért kezdtem bele. Aki évekig benne ragad ebben az állapotban, az hordoz magában egy kis veszélyt is.

NEM AZZAL VAN A BAJ, HA VALAKI KERESI ÖNMAGÁT, HANEM AZZAL, HA EMIATT KIMARAD AZ ÉLET „ÁRAMLATÁBÓL”.

Mert az útkereséssel ez a baj, ha túltolja az ember. Lemarad az életről a nagy keresésben. Tulajdonképpen mit is csinálunk, mikor utat keresünk önmagunkhoz? Megállunk gondolkodni. Kiszállunk azokból a játékokból, amik eddig az életünk szerves részét képezték. Gondolkodni jó. Jól gondolkodni meg egyenesen vagányság. De benne ragadni a gondolatokban, hogy ez által elkerüljük a hibázás lehetőségét a legnagyobb faszság, amit az ember életében elkövethet.

Oké. De hogyan lehet ezt akkor jól csinálni? Mivel már komoly mélységében megéltem ezt a szakaszt az életemben, így periódusokra tudom osztani, amivel megkönnyítem egy kicsit a dolgot. Bár nem vagyok egy lángész, de úgy gondolom, az életben minden leírható és megmagyarázható, ha folyamatként gondolunk a dolgainkra, nem pedig állapotként.

Az útkeresés helyes folyamata Ákos szerint:

  1. Csinálsz/csináltál valamit napi szinten. Tök mindegy miért, valamikor régen, a múltban azt hitted ez jó lesz Neked, de ahogy telt az idő rájöttél, hogy kapufa az egész életed.
  2. Jó esetben találsz magad körül olyan embereket, akik megértenek. Ekkor el tudod ültetni magadban a változás gondolatainak a magjait.
  3. Amikor már egész elméd horizontján a változás felirat villog, de még nem látod a pontos irányt, akkor beléptél az útkeresők purgatóriumába. Üdvözöllek. 🙂
  4. Majd adsz magadnak egy kis időt, hogy átgondold mit is akarsz, hogyan is akarod, és hogy egyáltalán miért is akarsz bármit is. Ez a szakasz eltarthat a néhány hónaptól akár évtizedekig is. Számomra ez a szakasz kb. 2 évig tartott. Ez az a rész, ahol el lehet veszni nagyon.
  5. Ezt követi, a felismerés szakasza. Itt már eleget gondolkodtál, talán már anyagilag tönkre is mentél (mint én :D), de még mindig csak ott állsz az ajtóban, de nem mersz bemenni rajta. Pedig már tudod, hogy óriási élmény vár rád, ha belépsz. Itt már nem kérdőjelezed meg minden döntésed, csupán nincs még elég bátorságod.
  6. Végül pedig amikor már meguntad az útkeresés hosszú játszmáit, egyszerűen csak belevágsz az új életedben, az új élményekbe és ezzel együtt az ismeretlenbe. Nem vagy bátrabb, mint korábban, egyszerűen csak belevágsz az új életedben, az új élményekbe és ezzel együtt az ismeretlenbe. Ebben a szakaszban annyi történik, hogy meguntad a sodródást és meguntad, hogy felelősség nélkül éled az életed. Bár nem is a felelősségmentességet unod meg, hanem rájössz, hogy nélküle az élet csak üres napokból áll. Kihívás nélkül nincs sikerélmény.

Részlet az én útkeresésem egyik helyszínéről… a kényelmet felejtsd el!

A hiba több helyen is felmerülhet a folyamatban!

Például ha a közvetlen környezetedben nem találsz senkit, aki megérti a problémáid. Ebben az esetben, ha nem vagyunk elég biztosak magunkban – és ebben a helyzetben sokszor még a markáns emberek is bizonytalanok – akkor hajlamosak vagyunk mások véleménye alapján nem túl nagyot hibázni. Hiszen „nem lehet csak eldobni éveket”. Biztosan hallottál már Te is ilyet. Aki ilyet mond vagy gondol, amúgy nem tudom, miért tolja. Talán jobb eldobni, elpazarolni egy egész életet, mint pár évet csak belőle? Na mindegy, nem ez a fontos. 🙂

A másik hiba, amikor már az útkeresés válik a megszokott életstílussá. Ezzel az a legnagyobb baj, hogy kivon az élet valóságából. Miért? Mert nem állsz bele semmibe sem komolyan. Például csak váltogatod a partnereid, miközben azt hangoztatod, hogy valami komolyra vágysz már. Vagy nem kötelezed el magad egy új munka/hivatás mellett. Indoknak pedig csak azt tudod mondani, hogy akkor lenne jó, ha… és ide a világ összes létező kifogását bele lehet most képzelni. Ilyen esetekben a felelősségvállalás egy rég elfeledett rossz szokás. Tudom, hidd el. Sokáig hírből sem ismertem. Amikor viszont nincs felelősségvállalás, nincs új életforma, új út és valódi változás sem.

Ahogy már mondtam, kihívás nélkül nincs sikerélmény! Remélem, miután ezt elolvastad, Te már nem fogod elkövetni az útkeresés legjellemzőbb hibáit. Remélem hamar rátalálsz a felelősségre. Remélem nekiindulsz az életnek. Remélem felállsz mikor elbuksz. Remélem találsz valakit, akivel együtt lehettek a sötét órákban.

Ui.: Ha úgyérzed, hogy támogatásra van szükséged az útkeresésben, akkor mindenképpen csekkold le aWEKING Akadémiát és a 12 hónapos képzésből készült könyvet is! Katt-katt ide hozzá! 😉

Csekkold ezeket a cikkeket is:

Szia, Novák Ákos vagyok, a Boldogság Projekt és a Könyv.Club alapítója. Az önismeret – vállalkozás – marketing háromszögben élek már több mint 10 éve. Célom, hogy a vállalkozó kedvű magyar fiataloknak egyre több hasznos tudást és megvalósítási stratégiát adjak át.

Olvasd el ezeket a cikkeket is 😉