Tudatos elme vs. tudattalan elme

Sokan azt hiszik, hogy a személyiségünk egyet jelent a valódi önmagunkkal. Viszont, ha megvizsgáljuk azt, hogy mindannyian más-más közegben születünk, ami magában hordozza a családi hiedelmeinket és a korábbi nemzedékek gondolatait, akkor be kell látnunk, hogy személyiségünket saját élettapasztalataink, iskoláink, szüleink és családunk formálják. Tehát hülyeség lenne azt hinni, hogy az vagyok, aki vagyok, mert ez nem így van a valóságban. Sok-sok dolog összegyúrása vagy!

Nézzük meg ezt egy kicsit közelebbről. A szüleink ugyanúgy neveltek minket, ahogyan őket is nevelték a saját szüleik. A személyiségünket az észlelésünk és a felhalmozott tapasztalataink, reakcióink hozzák létre, és már kora gyermekkorunktól kezdve formálódik. Énünk ezen részére mondjuk, hogy ez a személyes identitásunk, tehát az érzésünk, hogy „valamilyenek” vagyunk.

Identitásunk alakulását pedig folyamatosan segítik (vagy éppen akadályozzák) mások elvárásai.

Elvárásokat állítanak ugyanis folyamatosan elénk a szüleink, a társadalom, az iskolánk, a munkahelyünk, de még a közeli barátaink is. De hogy valami jót is mondjak, azért ezek a viselkedésminták támogatnak is minket. Sikereink egy részét is nekik köszönhetjük. A lényeg azonban nem ez, hanem a viszonyunk a viselkedésünkhöz. Hiába vagy ugyanis sikeres, ha valami teljesen másra vágysz.

A külvilágból nagy nyomás nehezedik ránk, hiszen a szüleink formálni szeretnének bennünket ugyanúgy, ahogyan valaha őket is formálták saját szüleik. Így fokozatosan olyanokká válunk, mint ők! Ezekre a gondolatokra ne irányadóként tekints, hanem mint feldolgozandó tény. Ne hidd, hogy veled nem így történt/történik. A csalóka ebben az, hogy csak évtizedek múlva jön a felismerés, nem most. És miért mondom ezt? Mert nevelésünk következtében akaratlanul is másolni kezdjük őket, és ez a szándékaink és az életben elért eredményeink közötti ellentéthez vezethet.

Mindenki szülei hiedelmeivel éli az életét egészen addig a pontig, amíg ezeket lézerpontosan fel nem ismeri és megfelelő módon elkezd dolgozni a programhibák javításán.

E programhibák feloldásához jobban meg kell értenünk énünk két része – a tudattalan és a tudatos – közötti kapcsolatot.

Tudattalan elme: A tudattalan elmében találhatók a legerősebb hiedelmeink és érzéseink. A tudattalan elménk valójában titokban irányítja az életünk úgy, hogy sokszor nem is tudunk róla. Gyakran bizonyos alapbeállítódások és reflexek alapján cselekszünk, amelyekkel többnyire nem vagyunk tisztában (vagy nem vagyunk tudatában). Ezek a cselekedeteink a múlt tapasztalataiból származnak, és a szüleink, a körülöttünk lévő világ, de akár vallásunk ránk gyakorolt hatását is tükrözik. Befolyással van életünk minden területére a nap 24 órájában. A tudattalan elme reagál. Reagál a körülöttünk lévő világra a tudattalan hiedelmeink szerint. Ezek a reakciók állnak a hátterében a tudatos elménkben lévő szándékaink és a tudattalan elménkből eredő tetteink között feszülő konfliktusnak.

Tudatos elme: A tudatos elme éber és kreatív. Az élettel együtt áramlik, és folyamatosan álmokat és vágyakat szül. Ám mikor elveszítjük éberségünket, vagy egy kicsit lankad a tudatos figyelmünk, a tudatos elménk felett rögtön átveszi az irányítást a tudattalan elménkben lakozó hiedelmek rendszere. Ez pedig nagyon sok esetben a tudatos szándékainknak ellentmondó reakciókat és eredményeket teremthet bennünk. Ami egyfajta belső ellentét. Így vagyunk képesek meghazudtolni saját magunkat.

Csekkold ezeket a cikkeket is:

Szia, Novák Ákos vagyok, a Boldogság Projekt és a Könyv.Club alapítója. Az önismeret – vállalkozás – marketing háromszögben élek már több mint 10 éve. Célom, hogy a vállalkozó kedvű magyar fiataloknak egyre több hasznos tudást és megvalósítási stratégiát adjak át.

Olvasd el ezeket a cikkeket is 😉